CLICK HERE FOR FREE BLOGGER TEMPLATES, LINK BUTTONS AND MORE! »

2011. február 2., szerda

Szeretlek

Milyen szép és szívmelengető ezt hallani,vagy akár mondani egy általunk szeretett embernek!

Így szeretlek, úgy szeretlek, tizenéves koromban kifejezetten idegesített ez a fajta szirupos szeretlekezés. Meg is fogadtam magamnak, hogy ha nekem egyszer gyermekeim lesznek, bizony nem fogom úton-útfélen bizonygatni, hogy mennyire szeretem. Hisz nálunk, otthon sem volt divat, mégis úgy nőttem föl, hogy tudtam szeretnek a szüleim.Patrik születésének második éjszakáján kórházban voltunk. Ketten feküdtünk egy ágyban az egy napos Patrik és én. A folyosó beszökött fényénél bámultuk egymást, szinte nem is pislogtunk. Akkor szegtem meg először az ígéretemet.Szeretlek! – suttogtam neki. Azután sem fogtam vissza magam, hogy hazavittük. Amikor fájt valamije, vagy csak szomorú volt, magamhoz öleltem, és elsuttogtam neki, mennyire szeretem. Csetlő-botló tipegő korában minden kis baleset után azzal vigasztaltam, hogy mindjárt elmúlik, és különben is nagyon szeretem. Mondtam neki éjjel, mondtam neki nappal, ébren és félálomban, szomorúan és boldogan, mondtam, amikor és ahol csak eszembe jutott.


Két hosszú évet kellett várnom, mire szerelmi vallomásom viszonzást nyert,azóta viszont már minden naposak.Akkor viszont majd leestem a székről.Én éppen rendet raktam az íróasztalon Szejetek! – mondta a lehető legtermészetesebb hangon, majd autózott tovább.Válaszolnom sem kellett, a könnyzacskóim megtették helyettem. Megöleltem, megpusziltam és minden olyasmit tettem, amit ilyenkor az anyukák tenni szoktak. Szeretlek, én is szeretlek! Nagyon. Nagyon! – mondogattam neki, miközben ő próbált az autózásra koncentrálni. Vannak szavak, amelyek nálam annál tartalmasabbak és jelentőségteljesebbek, minél többször kimondjuk őket hangosan és őszintén. Annak a szónak, hogy szeretlek, különös rezgése van. Úgy gondolom egy gyerek érzi ezt a rezgést, a hullámokat, amelyek egyenesen az anyukája mellkasából jönnek. Egy-két évesen valószínűleg nem tudja, és egész biztosan képtelen megfogalmazni, hogy mit is jelent a szó.De egészen biztosan érzékeli a szeretlekkel felé áramló erőt. :)


4 megjegyzés:

  1. Én is nagyon szeretem mondani azt a szót.
    Apának és Blankának is. Igaz, nem mások előtt. Ez csak ránk tartozik.

    Nagyon szépet írtál, elérzékenyültem és teljesen egyetértek minden szavaddal :-))

    VálaszTörlés
  2. Jaj Andi!
    Mintha csak az Én gondolataimat írtad volna le!
    Gyerekként mi sem mondogattuk egymásnak a szüleimmel,de mégis tudtuk,hogy szeretnek!
    Amióta Anya vagyok,Nekem is rengetegszer hagyta el a számat,hogy:szeretlek.
    És annyira imádom,amikor a Peti is csak jön és átöleli a nyakamat és odasúgja Nekem,hogy szeret:)
    A mai napig képes vagyok bőgni ilyenkor a gyönyörűségtől,az örömtől,a meghatottságtól...
    Minden este úgy rakom le aludni,hogy a fülébe súgom,hogy szeretem,Pepe meg szintén súgva mondja Nekem:)
    Az egyik lehető legcsodálatosabb dolog ez!
    :)

    VálaszTörlés
  3. Olyan édesek ilyenkor! :)
    Csenge sokszor mondja, képtelen helyzetekben is, pl mikor a wc-n ül és megyek be hozzá, ekkor teljesen szerelmes tekintettel, hogy: anya nagyon szeretlek!!!
    Ilyenkor megzabálom!!!! :)

    VálaszTörlés
  4. Ezért is érdemes élni,értük!:)Annyi szeretet van bennünk,és a kedves kis szerelmi vallomásával teljesen levesz engem is a lábamról :D

    VálaszTörlés

Kedves Látogató!Ne hagyd el az oldalt szó nélkül,mert kíváncsi vagyok a véleményedre :)