Így érzem most magam

Az elmúlt időszakban mindenkit távol tartottam magamtól.Nem szándékosan,de most jobb volt így.Annyi mindenen vagyok túl,annyi fájdalomban és csalódásban volt részem,hogy elég volt egy életre.Sokan azt gondoljátok rólam milyen erős vagyok,és megküzdök bármivel amit a sors gurít az utamba.Pozitívan állok mindenhez, de a sok kudarctól még életkedvem sincs.Legjobb volna most elbújni valahová,vagy sírni egy sarokban...

Ostorozom magam,hogy semmire sem vagyok jó,még egy kislányt sem tudok szülni magunknak Patriknak.Persze,hogy nem könnyíti meg a helyzetet, hogy,mindenki babát vár,vagy épp már megszült.Aminek természetes örülök...Mostanában úton-út félen kérdezgetik felhozzák a baba témát. Ez olyan álom ami nem teljesül,egyenlőre vagy talán soha nem válik valóra!Tisztában vagyok az okokkal,meg a történésekkel a háttérben.De nem vigasztal.

Dühít,hogy itthon sem boldogulunk ahogy kéne.Dühít a férjem anya,akinek a puszta jelenségétől felmegy a vérnyomásom a csillagos égig!Dühít,hogy nem tudunk spórolni mert, minden olyan sokba kerül.

Bánt,hogy nem tudom rendesen kifejezni az érzelmeimet,elmondanám ha tudnám,mert messze nem tudja tükrözni azt a fajta zavarodottságot ami most a lelkem mélyén van.

Lehet,hogy most csalódást  fogok okozni mindenkinek,aki hisz bennem,de elegem van magamból,és mindenből!!!