Lelkem mélyéről

Nagyon sokat gondolkodtam, mi legyen a bloggal. Az utóbbi időben ellaposodott úgy érzem. Az íráskedvem is, a kapcsolataim is, itt az online világban, és én tanakodni kezdtem, vajon miért van ez így. Bizonyára én is hibás vagyok ebben, de nem kizárólag ez lehet az ok, hiszen én mindig ilyen voltam...Vagy mégsem?

Még,hogy a Nők bénák..

Sokszor hallottuk már,hogy szőke,mert Nő és azért bénázik és még sorolhatnám a hasonló jelzőket. De mi van a férfiakkal? Pedig igen csak vannak köztük is jócskán analfabéták. Két hónapja történt,egy autóba utaztam egy nyugdíjas férfival aki már nem igazán érzi a saját autóját, az,hogy két sávot használ egy helyet,na de már a táblákat se vegye észre ez már sok volt így nekem kora reggelre. Nem emlékszem már rá,hogy mikor féltem ennyire utasként az anyósülésen, alig vártam,hogy hazaérjünk. De közben meg kellett állni egy benzinkútnál tankolni :) Megállunk az egyik kútnál majd várakozunk az autóban, itt már sejtettem,hogy olyan meglepetésben lesz részem mint még soha. Kérdezem nem száll ki tankolni?-Ő bizony nem! -Hogy hogy,akkor kifog tankolni?-Majd jön valaki aki megtankol! Na neee! Elkértem a kulcsokat,majd akkor én tankolok mert akkor estig itt fogunk ülni.Visszaérve az autóhoz, rákérdeztem mi volt ez? Hát Ööö én még soha nem tankoltam.... :))