....Akkor próbálok nem arra gondolni, vajon miért most és miért így, és hogy már megint, hanem inkább arra összpontosítok, hogy erős maradjak, vagyis nem csak erős, hanem higgadt, kiegyensúlyozott, akkor is, akkor is, ha a kétségbeesés uralkodik rajtam. Mindig arra kell gondolnom, hogy a nehezebb időszakok után csak jobb jöhet. Most megpihenünk, elviselünk, várunk. Felkészülünk arra a napra, mikor jobb lesz, mikor könnyebb lesz,mikor mosolyról, megkönnyebbülésről szól majd minden.Kevésbé tudok hinni, de nincs más választásom, hinnem kell!
Nem szabad, hogy az járjon folyton a fejemben, vajon mi jön még ezután, csak arra kell gondolnom türelem, jön jobb, már itt van a sarkon, egészen a közelben!....
El kell fogadni, hogy ezt az időszakot is viselni kell, emelt fővel, tudatosan, mert minden ami történik velünk, tanít minket, bölcsé tesz, jobb emberré válunk általa.
Tűrni kell, nem magunkat okolni, egy percig sem. Ami megtörtént, azon már úgysem változtathatunk, legfeljebb legközelebb már tudatosan okosabbak leszünk.
Nem szabad szomorkodni, önmagunkat lejjebb és lejjebb húzni, nem szabad feladni!...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Mi tortent veletek hogy ezt irtad? Persze igazad van es nagyon jol gondolod a dolgokat.puszika
VálaszTörlésHa leírod, az biztosan segít, hogy még erősebben akarjál kimászni ebből a "rosszkedvből". Gondolok rád sokszor!!!
VálaszTörlés